Mindenkinek vannak az életében nehezebb időszakok. Az igazi a kérdés, te hogyan reagálsz ezekre. Fontos leszögezni érzelmeinket nem a történések hanem az azokról alkotott képünk határozza meg, hiedelmeink a felmerülő problémákról. 

Az ókori görögök két stressz típust különböztettek meg, az első a negatív, a distressz. Ezt a káros ingerek elnevezésére használjuk, melyek elszívják az erőd, önbizalmad, rátermettséged. Konkrétizálva ide sorolhatjuk a felesleges aggódást, amikor múlton rágódunk, vagy épp a jövőn aggódunk. Tudatosítanunk kell, hogy a legtöbb dolog amitől tartunk sosem következik be. Ezek kezelésének a  legjobb módja, az automatikus negatív gondolatok azonosítása és tudatos lecserélése, Illetve a cselekvés. Ha tudod, hogy már dolgozol a megoldáson enyhülni fog a tudat is. 

A másik stressz típus a Fejlődéssel járó stressz, ez pedig az eustressz. A szó elsőfelében lévő "eu" előtag, a görög "eus" melléknévből ered, aminek pontos jelentése "jó". Ettől függetlenül mivel benne van a stressz szó sokan azt hinnék, hogy ez egy káros dolog, pedig nem. Ez egy szükséges érzelem, ami a növekedés irányát jelöli ki. Ha azt akarod, hogy a stressz egy motiváció legyen, vedd tudomásul miképpen ha a dolog nem lenne fontos, feszültséget sem éreznél vele kapcsolatban. Ez ha belegondolsz teljesen logikus, ha új szituációba kerülsz az stressz hatás, de a fejlődésedet is elősegítheti. Vegyük például, hogy most először kell sok ember előtt előadást tartanod. Valószínűleg izgulsz, ami egy stressz hatás, de ez az előmeneteledet szolgálja, egy tapasztalat aminek segítségével fejlődsz. Tehát az eustressz, egy fajta pozitív izgatottságnak is felfogható. Azok a szerepmodellek amik arra ösztönöznek, hogy áttörjük korlátjainkat mind jó példák.  A kulcs, hogy lehetőleg minél jobban kizárjuk distresszt, és keressük az eustresszt.